Gyűjtemények
Göcseji Múzeum

 

Régészeti Gyűjtemény

   Göcseji Múzeum Régészeti Gyűjteménye a paleolitikumtól az újkorig terjedő időszakból Zala megye északi (az egykori zalaegerszegi járás) és délnyugati (az egykori lenti járás) területein előkerült leleteket őrzi. A múzeum megalakulásakor még csak egy, néprajzos szakember dolgozott az intézményben. Gyűjtőútjai alkalmával a régészeti lelőhelyek adatait is feljegyezte és behozta a múzeumba az ott előkerült leleteket. A földmunkák során megbolygatott lelőhelyek esetében szakembereket hívott, akik feltárták, és megmentették a régi korok emlékeit. Ezen tevékenység eredményeképpen, tíz év alatt meghúszszorozódott a korábbi gyűjtésekből származó, szerény, mindössze 81 darabos Régészeti Gyűjtemény. Múzeumunk életében az első nagy, éveken át tartó tervásatás a pókaszepetki avar temető helyén folyt, ennek leletanyaga volt sokáig a régészeti gyűjtemény legszámottevőbb része.
    A Göcseji Múzeum alkalmazásában – eleinte megszakításokkal – 1962 óta állnak régész szakemberek. Ettől az időponttól indultak meg a rendszeres kutatások: a lelőhelyek terepbejárással történő felderítése, a műemléki és a tervásatások végzése. Az 1970-es évek elejétől kezdve több országos jelentőségű kutatási program folyt Zala megyében. Ezek részben a Göcseji Múzeum gyűjtőterületén zajlottak, és valamennyiben részt vettek intézményünk munkatársai. A napvilágra került leletanyag zöme Régészeti Gyűjteményünket gyarapította.

    1973–1989 között az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Régészeti Tanszékének irányításával került sor Zalalövőn a római kori Salla város kutatására. A feltárt épületek és leletek a Zalalövőn létrehozott Salla múzeumban tekinthetők meg.

    1979–1985 között a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának és a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársai végezték el a Kis-Balaton I. víztározó területén a beruházást megelőző régészeti feltárásokat. A kutatási eredmények reprezentatív összefoglalása az “Évezredek üzenete a láp világából” c. kötetben jelent meg.

    1987–1994 között Hahót vidékén folytak településtörténeti kutatások. A szintén a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának és a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársai által feltárt leletanyag a Göcseji Múzeum Régészeti Gyűjteményét gyarapította.A kutatási program eredményeinek tudományos feldolgozása a Régészeti Intézet folyóiratában, az Antaeus 22 (1995) és 23 (1996) számaiban olvasható.

    1995–1999 között hasonló településtörténeti kutatásokra került sor a Kerka mentén. Az eredmények értékelése, és a Régészeti Gyűjteményünkbe kerülő leletek feldolgozása még folyamatban van. 1997 óta – megszakításokkal – folynak a megelőző régésezti feltárások a magyar-szlovén vasút nyomvonalán, a Zala-völgyben. Az ásatások páratlan leletekkel gazdagították gyűjteményünket.

    1999-ben indultak meg a beruházást megelőző régészeti feltárások az M70 és az M7 autóutak nyomvonalán. Ezekben a munkálatokban a Göcseji Múzeum valamennyi régész munkatársa részt vesz. A legfrisebb eredmények megtekinthetők.

2002–2005 között ekrült sor a 76 sz. főút Zalaegerszeg észak elkerülő nyomvonalán a megelőző régészeti feltárásokra. A napvilágra került leletanyag a Régészeti Gyűjtemény mellett jelentősen gyarapította ismereteinket a  város történetéről is.

A nyilvántartásban, napjainkban, több mint százötvenezer lelet szerepel.Adataikat, a 2001. évvel bezárólag, számítógépes adatbázisban is rögzítettük.

Gyűjteményünk kiemelkedő darabjai és kutatásaink legjelentősebb eredményei a 2000 októberében megnyílt új állandó kiállításon tekinthetők meg.

 

Történeti gyűjtemény

    Történeti gyűjteményünk két részből, a tárgyak és dokumentumok gyűjteményéből áll. Leltárkönyvét 1967-ben nyitottuk meg, de a néprajzi gyűjteménytől elkülönült beszerzés valójában csak 1974-ben indult, ekkor kezdtük a dokumentumok leltározását is. 1999-ben már 3645 tárgyat és mintegy 12 ezer történeti dokumentumot tartottunk számon. Gyűjtőkörünkbe tartozik Zala megye, kiemelt feladatunk a megyeszékhely, Zalaegerszeg újkori történeti emlékeinek gyűjtése. A viszonylag későn megkezdett gyűjtés következménye, hogy jelentősebb hagyatékok nem kerültek hozzánk, csak néhány értékes bútordarab a két neves zalai kisnemesi família, a Csány és a Deák család hagyatékából.
    Gyűjteményünk legjelentősebb részét az itt élők múltbeli életmódjára, foglalkozására utaló tárgyak, valamint a megyében élő kisiparosok emléktárgyai: műhelyberendezései, szerszámai, dokumentumai jelentik. Kiemelkedő értéket képviselnek a céhemlékek: festett zászlók, ládák, pecsétlők; a vétyemi üveghuta termékei, a zalaegerszegi fényképészek műterem berendezésének eszközei, fotográfiái, a Vámossy késes család hagyatéka, a Bita fodrászüzlet berendezése, kereskedők árukészlete, számlái. Számottevő a rendszerváltás után megszűnt intézmények hozzánk került emlékanyaga is.
    Jelentős iskolatörténeti gyűjteményünk. A századelő falusi elemi iskoláinak berendezését, szemléltető eszközeit az egykori dötki és hottói elemi iskolából gyűjtöttük. Dokumentum gyűjteményünkben majd minden iskolatípus füzetei, tankönyvei, bizonyítványi, iskolai értesítői fellelhetők, s számottevő a tanári kézikönyvek, szakkönyvek száma is. Külön kezeltjük a történelmi Zala megye településeit ábrázoló képeslapok és egyéb alkalmi lapok 1300 darabos gyűjteményét, valamint a mintegy félszáz történeti értékű 18-19. századi metszetet.

Dokumentum gyűjteményünket gyarapítják az 1880-as évektől általánossá vált fényképezés emlékei, a zalai hivatásos, valamint amatőr fotósok munkái is. A majd 2300 fénykép között is különösen értékesek a Gönczi Ferenc néprajzkutató által a századfordulón készíttetett faluképek, eseményképek, tájképek, valamint az 1920-1940 között Zalaegerszegen élt Serényi Árpád fényképész fotográfiái.

 

 

Képző és iparművészeti gyűjtemény

    A Göcseji Múzeum képzőművészeti gyűjteménye a 2000. esztendő elején 2207, az iparművészeti 261 tárgyat őriz. Előbbi alapját a Megyei Tanács ajándékaként 1951-ben az intézmény birtokába került megyei tisztségviselői arcképcsarnok képezte. A gyűjtés elsősorban Zala megye történeti ábrázolásaira és az itt alkotó művészek munkáira, másodsorban az újkori magyar művészetre irányul. A saját erőből történő beszerzések mellett számos alkotás került ajándékként, vagy állami vásárlásként a gyűjteménybe, az utóbbi években pedig jelentősebbé vált a kollekció pályázati támogatás segítségével történő gyarapítása.
    Nagyobb egységet képvisel a szobrász Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884-1975) és a grafikus Gácsi Mihály (1926-1986) hagyatéka, a szintén szobrász Boldogfai Farkas Sándor (1907-1970) és a festő Frank Frigyes (1890-1976) hagyatékának hangsúlyos része, valamint a Hertelendy Lászlótól 1975-ben megvásárolt, jellegében meglehetősen vegyes műgyűjtemény. A kollekció kiemelkedő darabjai közé tartozik egy ismeretlen festő Antoniust és Kleopátrát ábrázoló, 17. századi kompozíciója, egy Jeruzsálem ostromát bemutató, ugyancsak 18. századi, ismeretlen festőtől származó ábrázolás, Dorffmaister István Kálváriája (1793), Barabás Miklós fiatalkori női portréja (1831) és Vásárra induló bérci oláhok (1844) című képének valószínűleg sajátkezű replikája, a fiatal Egry József Anyám a szobában című festménye (1910), vagy Szobotka Imre két korai, kubista stílusban festett portréja az 1910-es évekből. A 18. századi anyagot számos, falusi templomokból bekerült faszobor gazdagítja. A grafikai anyagban fontos szerepet játszanak a gyűjteménynek az Egervári Művésztelep által az 1970-es évek elején felajánlott alkotások.
    Az iparművészeti anyag nagyobb része a Hertelendy-gyűjtemény részeként került a múzeumba, mely – a festmények, grafikák, szobrok mellett –  elsősorban bútorokat, használati tárgyakat, szobadíszeket tartalmazott. Az intézmény négy évtizede tudatosan törekszik Németh János, immár zalaegerszegi díszpolgár, Munkácsy-díjas keramikusművész pályájának dokumentálására, az ő, mindkét művészeti kollekcióba bekerült munkái (mostanáig 72 db) így jelentős szerepet játszanak. 2000. februárjában került a gyűjteménybe a Zala megye hölgyei által Zala György szobrászművésznek a 18-19. század fordulóján készített reprezentatív falikárpit.

 

 

Néprajzi gyűjtemény

    Zala megyében a paraszti élet tudományos kutatása az 1800-as évek végén Gönczi Ferenc gyűjtőmunkájával indult meg, s eredménye egy máig ható érvényű, csodálatos monográfia Göcsej és Hetés vidékének néprajzáról. Gönczi tárgyakat nem gyűjtött, csak pontos rajzai, s az általa készíttetett fotográfiák őrizték meg számunkra a századforduló lakás-, eszköz- és viseleti kultúráját. A huszadik század első felében két alkalommal is megpróbálták e hiányt pótolni, de az összegyűjtött tárgyakból a két világháború utánra csak mintegy 400 dokumentálatlan, tehát tudományos szempontból értéktelen darab került a múzeumba.
    Az 1950-ben alapított Göcseji Múzeum néprajzi gyűjteményét az etnográfus-igazgató Szentmihályi Imre, lelkes és szakavatott kutató hozta létre. Már korai gyűjtőútjain készült fényképei igazolják, hogy tudatosan készült a táj faépítészetét bemutató szabadtéri együttes, a Göcseji Falumúzeum felépítésére. Gyűjtőmunkáját is ez a törekvés határozta meg, s ezért a múzeum néprajzi anyagának máig meghatározó része a házakban kiállításként bemutatott bútor, háztartási és mezőgazdasági eszközkészlet, valamint textilfélék. Faragott mángorlóink már többször bemutatott országos jelentőségű tárgy-együttest alkotnak.
    Az említetteken kívül az ötven év alatt számos kisiparos – mézeskalácsos, kádár, asztalos, kékfestő, kalapos, kötélverő, stb. – műhelyének szerszám­készlete is gyarapította kincseinket.
    Sajnos a tárgyak java része gyorsan pusztuló szerves anyagból készült, raktározási lehetőségeink pedig nem tudnak lépést tartani az állagmegóvásra kidolgozott technikai vívmányokkal. Ezért az elmúlt évtizedben többször is selejteznünk kellett a menthetetlen tárgyakat.
    Az 50 éves Göcseji Múzeum jubileumi kiállításának néprajzi egységében olyan kincseket igyekeztünk megmutatni, amelyeket eddig nem, vagy csak ritkán tárhattunk az idelátogató közönség elé.



Segédgyűjtemények

Könyvtár

    Könyvtárunk állománya 12.500 könyv- és 4000 folyóiratkötetből áll (1998. december 31-i állapot). A könyvek esetében arra törekszünk, hogy az intézményben folyó valamennyi kutatási téma kézikönyveit és alapvető szakmai műveit beszerezzük. Legjelentősebb gyűjteményünk a helytörténeti és a néprajzi szakirodalom témakörökből van. Folyóirat állományunk külön értéke, hogy a szomszédos országok múzeumi kiadványainak java megtalálható benne.
A Göcseji Múzeum Könyvtára nem nyilvános könyvtár, külső olvasók csak külön igazgatói engedéllyel látogathatják.

 

Fotó- és Adattár

    A Fotótárban 50.042 fotónegatívot és diapozitívot őrzünk (2001. december 31-i állapot). A felvételek zöme a múzeumban folyó néprajzi, helytörténeti, művelődéstörténeti, ipar- és képzőművészeti, valamint régészeti kutatások kapcsán készült. Folyamatosan dokumentáljuk az intézmény kiállításait és egyéb rendezvényeit is. 1988-tól kezdve az egyes gyűjtemények tárgyairól készült fényképeket külön, az illető gyűjtemény fotóleltárkönyvébe leltározzuk. 1998-ban kezdtük meg a fotótári anyag adatainak számítógépre vitelét, hogy megkönnyítsük a tájékozódást, a témakörökre és a felvételek helyszínére történő keresést.
    Az Adattárban 2419 tételt őrzünk (2001. december 31-i állapot). Az anyag felöleli a néprajzi, helytörténeti, ipar- és képzőművészeti, valamint régészeti kutatómunkával kapcsolatos dokumentációkat, az intézményben dolgozó munkatársak publikációinak kéziratait, helytörténeti dolgozatokat, a múzeum épületére és szervezetére vonatkozó dokumentumokat. Az Adattár állománya teljes egészében számítógépen van, aminek segítségével sokoldalú keresés vált lehetővé.
A Göcseji Múzeum Adattárában külső kutatók külön igazgatói engedéllyel dolgozhatnak!

Kutatási engedély-kérelem letöltése


 

Göcseji Múzeum