IV. HALIS ISTVÁN, A MÚZEUM- ÉS KÖNYVTÁRALAPÍTÓ

A múzeum létesítésének a gondolata már Babócsay György polgármestersége idején felvetődött. Csírájában, már a század elejétől működik a városban. Alapításának gondolata az 1900-as évek elején merült fel Nagykanizsán. Szükségességét Haller Jenő, Légrád helytörténeti kutatója szorgalmazta. Haller, - aki cikket írt Grünhut Alfréd az értékes gyűjteményéről - javasolta, hogy Kanizsa is alapítson múzeumot Grünhut értékes régiségeiből és kincseiből. A gondolatot előbbre vitte egy sajtóvita. A Zala újságírói támadták azt az elképzelést, hogy a múzeum Zala megyén kívül, Kaposvárott kapjon új épületet. Keszthely, Kaposvár, Sümeg és Veszprém is szóba került, de arra a városra gondoltak, amelyik legelőbb fel tud építeni egy reprezentatív kultúrpalotát az értékes gyűjtemény számára.

Egyidejűleg Wlassics Gyula , a nagykanizsai származású volt vallás- és közoktatásügyi miniszter (1895-1903) is akciót indított egy kanizsai könyvtár és múzeum felállítására. Tárgyalásainak eredményeit helyi sajtóban tette közzé, mely: Nagykanizsai közkönyvtár címen jelent meg. Különös példával kezdi sorait, bemutatja az arab kultúra elsőrendűségének okait, ezt a főiskoláinak és a könyvtárainak köszönhette.

Fontos Wlassics Gyula azon levele is, melyben felhívja Vécsey Zsigmond polgármester figyelmét arra, hogy milyen fontos lenne egy városi közkönyvtár.

"Kedves Barátom! Szíves soraiban értesít a könyvtár ügyben megindított kezdeményező lépésről. Én csaknem türhetetlennek találom, hogy oly intelligens város, mint Nagykanizsa, közkönyvtár nélkül legyen. Egy város értékének az a fokmérője, mennyit tesz a kultúráért. … én a legkomolyabban akarok mindent megtenni, hogy az a város, melyhez engem a szülőföld szeretete csatol, - mert hisz ott töltöttem gyermekkorom és ifjúságom egy részét - legalább megtegye az első lépéseket egy nagyobb közkönyvtár létesítése érdekében. Kanizsán nagy volt a pótadó, de sok vagyonos ember él, aki hozhatna némi anyagi áldozatot. A kanizsai kereskedő polgártársak között is többen vannak, akiknek jelentős könyvtáruk van, tudják mit jelent egy jó könyvekkel, folyóiratokkal ellátott közkönyvtár. A város korábban állított már népkönyvtárat, ilyen nagy városban nélkülözhetetlen a közkönyvtár. Feltételezhető, hogy Kanizsa intelligenciája talán felkarolja ezt az ügyet. "Mindent állami segéllyel tenni nem lehet, de amit lehet azt az államnak is meg kell tennie, mert ott s határszélen nemzeti missiót teljesit minden kulturális intézményt.

Kiváló tisztelettel híve Wlassics. 1912. február 19."

Ennek a levélnek komoly előzményei is voltak:

- Wlassics, mint az országos múzeumok és könyvtárak elnöke írt Vécsey polgármesternek, melyben bizonyos városi hozzájárulás mellett egy nyilvános közkönyvtár felállítását helyezte kilátásba az állami adományból.

- A polgármester azonnal felelt a levélre, miszerint a város minden telhetőt megtesz, sőt még Budapestre is utaznának (bármikor) a tárgyalások megkezdésére.

Az üggyel foglalkozott nyomban a tanács és a pénzügyi bizottság, mely az eddigi évi könyvtár költséget 200 K-val felemelni véleményezte, azt be is iktatták az 1912. évi költségvetése és a képviselőtestület szívesen meg is szavazta. Mihalik József királyi tanácsos táviratban értesítette a polgármestert, hogy (1912. április 27-én) Kanizsára jön azért, hogy a közkönyvtár ügyéről tárgyaljanak. "Meg is érkezett és a kérdés kellőképpen el is intéztetett elvileg."

Ezek szerint az állam egy gazdagon felszerelt könyvtárat ajándékozna Nagykanizsának. A városnak azonban legalább négy szobából álló alkalmas helyiséget kell e célra rendelkezésre bocsátania, a hiányzó berendezéseket elkészíttetni és könyvtárosról gondoskodni. 1912-ben már a városi közgyűlés is napirendre tűzte a múzeumalapítás ügyét. Erről a következő hír tudósít:

"Október 30-án, szerdán közgyűlése lesz Nagykanizsa r. t. városnak, és több nevezetes határozatra van kilátás." … Érdekes pontja volt a közgyűlésnek a városi múzeum és könyvtár felállítására tett javaslat megvitatása. A városi régiségek, könyvek annyira felszaporodtak, hogy egy külön muzeum és könyvtár felállítása vált szükségessé. A muzeum helyiségéül a városi bérpalotának egyik részét szemelték ki. Mivel ide azonban már a rendőrséget helyezték, más helyiségről kellett gondoskodni. A könyvtár és muzeum élére Halis István városi tanácsost állították.

A városi közgyűlés munkájáról a sajtó tájékoztatta a város lakosságát:

A kisebb ügyek elintézése után, … a közgyűlés a városi muzeum és könyvtár ügyét tárgyalta.

1913-ban a város háromezer korona államsegélyt kapott, és a városnak is volt a költségvetésében évenként e célra félretett 800 - 1000 koronából némi tőkéje.

A polgármester kinevezte Halis István tanácsost, lelkes helytörténetírót könyvtárosnak, múzeumőrnek, és megbízta a régiségek gyűjtésével és vásárlásával.

Halis hivatali szobája volt a "múzeum", az összegyűjtött régészeti és egyéb emlékeket itt tartotta. Ekkor a múzeumi anyag magvát a piarista gimnázium régiségtára alkotta. Ezt bővítette Halis István, majd Grünhut Alfréd bankár híres numizmatikai gyűjteménye.

Hamarosan kitört a világháború, s ez nem kedvezett a múzeum alapítás gondolatának. A háború alatt természetesen sok akadálya volt a munka megkezdésének: a Városi Múzeum ügye kátyúba került. A Városi Múzeum, amellyel annak idején sokat és részletesen foglalkoztunk, úgy látszik, kátyúba került, pedig a múzeum és a könyvtár anyaga közkincs, amelyhez mindenkinek egyforma joga van. Sajnos a város lakossága nem viselte eléggé a szívén ezt az ügyet. Sokan vannak, akiknek nélkülözhető festményeik, szobrai, régiségeik, könyveik átadásával nagyban hozzájárulhatnának a Múzeum és Könyvtár fejlesztéséhez. A város nem rendelkezik elég anyagi erővel ahhoz, hogy ezt a két intézményt jelentőssé képezze.

1919 elején ismét felmerült a gondolat, akkor a polgármester a Városháza II. emeletén jelölt ki a két szobát a múzeum és könyvtár számára. Több nagyjelentőségű ügyet tárgyalt a nagykanizsai néptanács, melynek ülését Sneff József népbiztos vezette. Határozatot hoztak a városi múzeum és könyvtár felállításáról, és pedig a Sugár úti gimnáziumban, s annak igazgatói teendőit Halis István nyugalmazott tanácsnokra bízták. Csak 1923-ban rendeztek be négy szobát a múzeum és könyvtár számára.

Halis István 1925-ig vezette a múzeumot, de még nyugdíjasként is lelkesen gyűjtötte a helytörténeti emlékeket, halála (1927) után utóda Sótonyi István kegyesrendi tanár lett.

2001. augusztus 20-án új könyvtárat avattak, melyet Halis István Városi Könyvtárnak neveztek el.